Éjjel zápor zúdult a földre,vártalak,
de Te nem jöttél el!
Féltem, mikor dörgött, villámlott,
kiáltottam, de Te nem voltál sehol!
Reggel arra ébredtem, hogy csöngetnek,
örültem, azt hittem, hogy Te jöttél el!
De mikor kinyitottam az ajtót, nem Te voltál,
hanem a póstás.
A levélre néztem, a címedre,
mely beszél most, itt van a kezemben.
Azt írod:
"Elváltunk egymástol, mint ősszes a galamb a partjától."
Megírtad azt is, hogy mást szeretsz,
elrabolta más a szívedet.
Elrabolta???
Hát legyen boldog, Érted többé nem sírok!
Két hét szált búcsú leveledre,
bocsánat levél a kezemben.
Kiért eldobtál, elhagyott,
visszajönnél, de én nem akarom!
Ha már eddig jó volt nélkülem,
ezután sem leszek Teveled.
Az éjjel zápor zúdúlt a földre,
eljöttél, de nem engedtelek be,
nem féltem, mikor dörgött és villámlott,
mert már tudom, nincs kire várnom!